Honnan és hogyan nyerj önbecsülést, ha úgy érzed valahogy kikopott Belőled?!

Honnan és hogyan nyerj önbecsülést, ha úgy érzed valahogy kikopott Belőled?!

onbecsules

Életünk folyamán biztos lesz egy-két olyan időszak, amikor úgy érzed valahova eltűnt Belőled (ha régebben volt) az önbecsülés.

Ezek a felismerések általában nem túl kellemes élethelyzetekben köszöntenek be, de lényeg, hogy megjelennek!

Na! Ez a jó hír!

Mert akkor képessé válsz arra, hogy leporold a jól eltemetett érzést, újra előásd magadból, esetleg azt a hiedelmet átalakítsd, ami eltüntette az érzést az életedből.

Lehet azonban olyan is, hogy igazán soha nem is tudtad, milyen érzés az önbecsülés!

Ez nem jó vagy rossz dolog, hanem egyszerűen ezt a hiedelmet tanultad meg a családból, hitted el valamikor, valaminek a hatására.

 

Határozottan mondom, hogy ez sem jó vagy rossz! Én személy szerint hálás vagyok a családomnak, hogy adott amit adott, és hálás vagyok magamnak, hogy fel merem vállalni, hogy van lehetőségem változtatni és ami minta nem tesz boldoggá, azt lecserélni! Erre biztatlak Téged is! (persze, lehetnek félelmeid, de azok is felülírhatók)

Amikor elérkezel egy életszakaszba, ahol éppen keresed veszettül az önbecsülésed, akkor különböző élethelyzetekben találhatod magad:

  • válás után
  • boldogtalan párkapcsolatban
  • fájdalmas emberi kapcsolatokban
  • nehéz anyagi helyzetben
  • betegségben stb…

A lista hosszú,  Te is biztosan tudnál hozzátenni még párat!

A lényeg, hogy ilyen esetben a „nem vagyok elég” , „nem vagyok méltó” vagy a „nőnek tűrni kell”, esetleg” kiszolgáltatottság” érzését érezheted! Ezek nagyban rányomják a bélyegüket a mindennapjaidra!

Azt már sokszor írtam, hogy ez fogja meghatározni a rezonanciádat! Ettől a testedben fájdalmak, görcsök, „blokkok” keletkezhetnek.

Mondjuk úgy, nem tud egyenletesen áramolni az energia. Ugyanez igaz a „láthatatlan” dolgaidra! Azokra az élethelyzetekre, amiket megélsz.

Pl. Nem kapsz elismerést otthon, a munkádban, a számodra fontos területeken! Méltatlan helyzetekbe kerülsz, mondhatni „önhibádon” kívül.

Ez az „önhibád” már két oldalról is érdekes szó!

Először is! Mert az élethelyzetek nem valakinek a hibája miatt alakulnak ki, hanem mert egyszer valamikor valakinek elhittél valamit!

Másodszor pedig mert ennek a hitnek lett a sejtjeidben egy lenyomata.

Ezt a lenyomatot fogja a magáénak tudni és ennek is van egy rezonanciája, amit kirezeg. Te meg magadhoz hívod az azonos rezonanciájú életeseményt.

Mondok egy példát és máris jobban érthető lesz.

Ma a gyerekkori barátnőmmel kávéztunk és erről a témáról beszélgettünk.

Gyerekkorunkban én kövér voltam, a barátnőim pedig nagyon csinos lányok. Egyik tanárnőnk pedig közölte az irodalom szakkör szünetében, hogy „ezek a lányok milyen csinosak, ez az Anita pedig milyen csúnya kövér”. Na basszus! Nem elég, hogy kövér, de még csúnya is….

Ez a kijelentés mélységesen aláásta az önbecsülésem.

Ekkor elhatároztam, hogy engem nem fog mégegyszer megszégyeníteni így senki! Igen ám, de attól még elhittem, hogy csúnya vagyok és kövér!

Meghát .. a bulikba sem hívtak meg, csak a csinos lányokat… Gondoltam, hogy akkor majd jól lefogyok. És általában egy ilyen törésnél két dolog eshet meg egy emberrel.

Vagy ezerrel bebizonyítja, hogy nem is kövér (meg nem is csúnya), vagy még kövérebbé és csúnyábbá teszi magát.

Na én az előzőt választottam. Szépen lefogytam.

De a tudatalattimban nem történt meg a változás. Még mindig kövérnek éreztem magam. Pedig a 170 cm es magasságomhoz már csak 52 kg voltam.

Időbe telt amíg ez átalakult bennem. Pontosabban ez az egy mondat, sok életterületen hozott fájdalmas tapasztalásokat még akkor is, amikor már sovány voltam.

Akkor már nem a súlyom miatt tapasztaltam meg megaláztatást, hanem más életterületeken.

Ugyanis addig, amíg azt át nem alakítod magadban, hogy mit ad Neked a megaláztatás, mire használod, addig ottmarad a sejtjeid lenyomatában. Mert valamit merítesz belőle!

Úgyhogy ahogy telt az idő, elkezdtem dolgozni magamon, és feltérképeztem hogy mire is jó nekem az, ha megalázó helyzeteket hozok az életembe. (gondolhatod, hogy nem vagy Te hülye (bocs a kifejezésért)), hogy ilyen helyzeteket akarj magadnak…

És itt a kutya elásva! Ezt nem is a tudatosod csinálja, hanem a tudatalatti kapaszkodik ebbe az erőforrásba!

A jó hír azonban az, hogy ha felismered, máris át tudod alakítani. (ha nem megy, akkor gyere, segítek)

Na, ez a magamon dolgozni is megér egy misét!

Talán Te is voltál már úgy vele, hogy mondták, hogy dolgozz magadon.

De mi a nyavaját kell olyankor csinálni???:-) Meg ha éppen nem tudod, akkor még dühös is lehetsz! Ez is normális! Ahogy minden az!

Ugyanis az, hogy valaki pl. lefogy, önmagában még nem elég a hosszútávú önbecsüléshez. Mert attól még a régi hiedelmei élhetnek, amik több fronton is akadályokat tesznek az életedbe!

Ezért amikor valamilyen változást akarsz az életedbe, mindig vedd figyelembe, hogy egyszerre haladj a belső úton, és a külsőn.

Egy időben foglalkozz az érzelmeiddel és a teendőiddel.

Pl. Nézd meg, hogyan hat rád az a helyzet amiben vagy! Mit érzel iránta, hogy érzed magad tőle. Ezzel egy időben pedig vezess be kis változásokat az életedbe!

Nem kellenek nagy dolgok, csak minden nap legyél tudatos rájuk.

Használhatod a 17 napos kihívást is segítségül, hogy jobban megismerd magad, az igényeidet és a szükségleteidet! Ezek apró dolgok, amik már az önmunkáról szólnak.

A munka az, amit minden nap megteszel azért, hogy változást hozz az életedbe! Lehet, hogy nem egyszerű  elsőre, vagy nem kényelmes, de a más cselekedet hozza a más eredményt!

Úgyhogy hajrá!

Nyerd vissza az önbecsülésed, napi kis tevékenységekkel! Érezd meg milyen az, amikor tényleg teszel magadért és figyeld a változást!

Honnan és hogyan nyerj önbecsülést, ha úgy érzed valahogy kikopott Belőled?!