Szülés utáni depresszió - Egyensúly Akadémia

Szülés utáni depresszió

A világ legcsodálatosabb dolga, ha egy nő várandós lesz. Azt, hogy létezik szülés utáni depresszió, nem is sejti.

Még a szó is magában foglalja a várakozás izgatott örömét és a tudatot, hogy új élet születik.

Kiteljesedik egy család és millió-millió boldog pillanat vár rájuk.

Ezek futottak végig az én fejemben is a várandósságom idején.

Azt tudtam, hogy meg fog változni a testem és akkora lesz a hasam, mint még soha! Ne nevess, pont eddig tartott a „legrosszabb”, amit el tudtam képzelni. Pedig az, hogy megnő a hasam, valójában nagyon izgi dolog volt, mert tudtam, hogy egy csodás kis gyerkőc fejlődik benne.

Na jó! Ez nem most volt, hanem már évekkel ezelőtt.

Mentek rendben a dolgok, jártam ellenőrzésre, a kötelező vizsgálatokra és szedtem az orvos által felírt vitaminokat.

Minden rendben volt.

Kirobbanó jókedv jellemezte azt a 9 hónapot. Mondjuk a terhességi vitaminok úgy megtámogatták az étvágyam, hogy sikerült is 20 kg-ot magamra rántani a várandósság alatt, ami azért annyira nem volt kellemes. Soha nem voltam még 70 kg fölött. (azóta sem)

Szóval szedtem a terhes vitamint és a magnéziumot marokszámra. (ahogy az orvos javasolta)

Szülés előtt

A végén már tényleg nagy adagban mert, jöttek az összehúzódások idő előtt.

Indított szülést terveztek, mivel már 1 hetes túlhordás lett a vége, de az indítás előtti éjjelen, gyermekem összekapta magát és elindult megnézni magának ezt a frankó kis külvilágot.

Na, egy érdekes sztorit írok itt le, mert innen indult igazából az igazi móka.

Szülés előtti napon az anyukám és gyermekem apukája nálam voltak a kórházban. Este, mikor elmentek, az én drága, szerető édesanyám, aki egyébként a szívem csücske, azt találta mondani, hogy Ancsikám! Amikor már úgy fáj, hogy azt hiszed belehalsz, akkor nem halsz meg, onnan tudod, hogy mindjárt vége! Na basszus, gondoltam.

Olyan kegyetlen félelem vett erőt rajtam, mint talán még életemben nem, addig!

Tudtam, hogy ennek a gyereknek bizony ki kell jönnie, de már nem lesz olyan mókás, mint amikor bement. Olyan félelemmel és gyomorgörccsel álltam a kórházi szobám ablakában, hogy teljesen pánikba estem. Elfogott a remegés és kivert a víz.

A szívem ezerrel kalimpált. Akkor még nem voltam profi a pánik tünetekben, de éreztem, hogy a fülemben is dobog a szívem.

Aztán lenyugtattam magam, hogy bizony már olyan sokan túlélték ezt a bulit, úgyhogy nekem is menni fog, mert én olyan frankó belevaló nő vagyok.

Na, ezzel a tudattal szépen le is feküdtem aludni. Éjjel olyan éjfél körül arra ébredtem, hogy pisilni kell. El is indultam, de a folyosó közepén megálltam, mert éreztem, hogy „pisilek”. Csak úgy. A folyosó közepén. És nem tudom megállítani. Teljesen lemerevedtem. Aztán egyetlen másodperc alatt magamhoz tértem, hogy bizony a magzatvíz folyt el.

Na, gondoltam hallelujahh irány a szülőszoba.

Szülés

Le is mentem legalább 5 párnát vittem magammal, mert azt mondták, hogy az nagyon jót tesz, hasznát veszem majd ide-oda. Lényeg, hogy egykor kezdődött a buli, és még reggel 9kor sem tudott az én kis drágám megszületni. Már minden készen állt, csak ki kellett volna nyomni, de a gyermekem feje beleakadt a medencecsontba és császározni kellett.

Na! Ennek van némi jelentősége a depresszió vonatkozásában.

Emlékszel, amikor az én drága édesanyám mondta, hogy amikor már azt hiszed meghalsz úgy fáj…..na akkor nem halsz meg, hanem már mindjárt vége.

Mi történt velem szerinted?

A tudatalattim olyan szinten kapcsolt be egy pánik programot, hogy mikor már csak ki kellett volna nyomni, az „belehalós fájdalom szakasz”, akkor megállította a folyamatot, mert félt a meghalástól. Így a császár metszés következett.

Akkor én még nem tudtam, hogy egy tudatalatti program állította meg a természetes szülés folyamatát, csak a későbbiekben jöttem rá.

Szülés után

Nem tudom, hogy Te hogy vagy/voltál vele, de nekem aztán ekkor jött a haddel-had. A szoptatással járó kegyetlen fájdalmak, a császármetszés sebe nagyon gyorsan gyógyult, már 3. napon törökülésben ültem az ágyon. 5. napon szaladtam a folyosón. Hát igen. Ez konkrétan az az állapot, amikor nem voltam alázattal a testem felé.

szules utani depresszio

A három óránkénti szoptatás, a meglehetősen sírós gyerek, aztán a későbbi fájdalmaim olyan szinten merítették le az immunrendszerem és az idegrendszerem, hogy már az első hónapban a hideg veríték vert éjjel.

Ezt inkább kellemetlennek, (és egyébként undorítónak) ítéltem meg és még az orvossal sem akartam beszélni róla. Nem úgy az anyukám. Ő jól elárult és az orvos már mondta, hogy tessék többet pihenni Anitám, mert ez most sokk volt a testének.

Az én gyermekem hasfájós sírós kisfiú volt, így az éjjelek és a nappalok is elég stresszesen teltek.

Mivel az első gyermekem volt, így mindjárt meg is győződtem arról, hogy én rossz anya vagyok és a gyerek nem bír engem elviselni, mert másoknál nem sír, csak nálam.

Gondolhatod! Akkor még a rezonancia törvényéről sem tudtam igazán. Annyira feszült és stresszes voltam, hogy a gyerek messziről levette a rezgésemet, meg a tejjel is kapta és Ő is nagyon kis izgága lett. Egyre kimerültebb és rosszkedvűbb lettem.

Mit tehettem volna?

Egy tejeskávét ittam a reggeli szoptatás után és kis túrórudit vettem magamhoz, hogy ne hízzak már legalább.

4-5 kg maradt rajtam a szülés után, de ez pont arra volt elég, hogy ne férjek bele a régi ruhákba. Ettől még inkább elszomorodtam, mert konkrétan úgy éreztem magam, mint egy tehén.

Bocs, de így volt. Egyik szoptatásból estem a másikba, és állandóan csak kötelességeket teljesítettem. Nem a súlyom miatt éreztem magam tehénnek, hanem az állandó szoptatás miatt. Az elején nem annyira éreztem ennek a szépségét, mert túl sok volt az elvárás –magam felől- és messze nem azt hoztam, amit előtte elgondoltam.

Szülés utáni depresszió

Egyre letörtebb, szomorúbb lettem. Sokszor voltam fáradt és kimerült. Lefeküdni nem feküdtem a gyerekkel, mert akkor végeztem a teendőket. Na jó, ma már másként tenném, de ez már sok évvel későbbi tapasztalat lenne.

A lényeg, hogy hiába szedtem a terhes vitaminokat és a magnéziumot extra mennyiségben a szervezetemet mégsem tudta annyi és olyan mértékben ellátni, amivel elkerülhettem volna az állandó hangulatingadozásokat.

Aztán egyszer hab a tortán, egy olyan tragédia történt, ami végképp feltette az i-re a pontot és megtörtént a számomra legrosszabb.

Pánikrohamok sokaságát éltem meg és emellett depressziós is lettem rendesen, ugyanis állandó halálfélelmem volt. Erről egy másik cikkben bővebben.

Ekkor tanulmányozni kezdtem, hogy mi történik a testemben és nagyon érdekes dolgokra bukkantam. Azt biztos már Te is hallottad sokszor, hogy a várandósság alatt a szerotonin hormon szintje megemelkedik és ettől a kirobbanó jókedv.

Szülés után azonban megváltozik a hormonháztartás és ez a szint a normál érték alá megy nagyon sokszor.

Ennek oka az állandó készenléti állapot, az a „pánikhelyzet” amiben a tökéletességre hajtó anyuka tartja magát. A mellékvese hormonjai egyfolytában dolgoznak, hogy készenlétben tartsák az anyát, mígnem egyszercsak kimerülnek.

Ennek következtében jönnek a hangulatingadozások, a mellkas szorítások, a türelmetlenség, a heves szívdobogás, a kimerültség érzet és az egyre alacsonyabb önértékelés. „Frankó” egy állapot…Mondjuk Nőnek pont nem éreztem magam.

Ekkor a gyermekem már kb másfél éves volt. Szóval kitalálhatod meddig nyúztam a testem és mennyi tartalékot élt fel! Energetikai tartalékot!

Miután a védőnő sem és az orvosok sem segítettek, így a kezembe vettem a sorsom.

Irány a felépülés

Elkezdtem táplálkozástudományt tanulni és megtudtam, hogy az idegsejteknek 2-3 óránként tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan működjön.

Ja! Persze, hogy nem túrórudiból!

De, túrós édesség lehet, ha nem vagy érzékeny a laktózra. Ízesítsd vagy cukorhelyettesítővel, vagy mézzel, ha úgy érzed több energiára van szükséged.

De ennél még jobb, ha aszalt gyümölcsöt és olajos magvakat beáztatsz fél órára vízbe majd lecsöpögteted. Az aszalt gyümölcsöt vágd kis darabokra, a magokat megpiríthatod. Ezzel is édesítheted a túrót. Kis chia mag is mehet bele, ha szereted, mert akkor még extra rosthoz is jutsz.

Ha Te, vagy a babád érzékeny a laktózra, akkor zabkását készíts. Az is kiváló rost és jó ch forrás. Ráadásul a cukorszintet is szabályozza.

Lényeg, hogy naponta 5x táplálkozz! Kismamáknak nagyon fontos, hogy 15-20%-al megnő a fehérjeigénye! Ami naponta 1-1,5 gr fehérjét jelent testsúly kg-onként.

Ezt beviheted tojásból, sovány húsokból, halból, zöldségekből, tejtermékből (mondjuk személyes tapasztalatom, hogy bőven híztam a tejterméktől, mert én nem vagyok  jóban a laktózzal és minden tejtermék fogyasztása után emésztési zavaraim voltak)

A zöldség fogyasztás is legyen az étkezéseid része! Minden étkezésbe érdemes betenni.

Elkezdtem megnövelni a folyadékbevitelemet, de vízből. Maximum citromot és uborkát, vagy nyári  időszakban kis málnát,mentát tettem a vizembe.

Lecseréltem a vitaminjaimat is!

Rendszeresen kimentem mozogni! Ennek hatására a szervezetem hormonegyensúlya elkezdett helyrebillenni, amitől egyre jobban éreztem magam. Fontos, hogy megtanuld a helyes légzést, mert az elengedhetetlen a tökéletes működésünkhöz.

Ezek a folyamatok olyan összefüggőek, hogy ha változtatsz a testi állapotodon és megtanulsz helyesen lélegezni, egyre erősebb leszel. Nyoma sem lesz a pániknak és a depressziónak visszatér az önbecsülésed is!

Innentől kezdve sokkal izgalmasabb az élet anyukaként és nőként egyaránt! Ez a minimum ami jár Neked egy olyan teljesítmény után, hogy egy csodát hoztál a világra! Gratulálok hozzá! Most azonban itt az idő, hogy magadért is megtedd azt, amit a tested-lelked igazán kíván!

panik es depresszio
Szülés utáni depresszió